A világpolitika az iszlám háborúk korát éli. A muszlimok ma egyéb kultúráknál gyakrabban kerülnek konfliktusba egymással vagy más népekkel. A hidegháború helyét elfoglalták az iszlám háborúk s az ezek részét képezo terrorizmus, gerillaharcok, polgárháborúk és államok közötti feszültségek. Az eroszak ezen megnyilvánulásai a jövoben összekapcsolódhatnak, koloszszális méretu összecsapáshoz vezetve az iszlám és a Nyugat, vagy az iszlám és az ot övezo világ között. Ez azonban nem feltétlenül lesz így, és valószínubb, hogy a muszlimokhoz kapcsolható eroszak ezentúl is gyakran, de változatos és egymástól elszigetelt formákban és epizódokban jelentkezik.
      Az iszlám háborúk kora a 80-as évek elején, a hidegháború kifulladásakor vette kezdetét. 1980-ban Irak megtámadta Iránt, és a konfliktusnak félmillió áldozata volt. Egyidejuleg Afganisztán szovjet megszállása is heves ellenállást váltott ki, amely 1989-ben végül meghátrálásra kényszerítette a Szovjetuniót. E fegyvertényben dönto szerepe volt az amerikai technikának, az amerikai és szaúdi pénzeknek, az ellenállók kiképzéséhez nyújtott pakisztáni támogatásnak, és a foként arab országokból érkezo sok ezer muszlim harcosnak. 1990-ben Szaddám Huszein megszállta Kuvaitot, mire az Egyesült Államok nemzetközi koalíciót szervezett, több muzulmán állam részvételével. A 90-es években Boszniában, Koszovóban, Csecsenföldön, Azerbajdzsánban, Tádzsikisztánban, Kasmírban, Indiában, a Fülöp-szigeteken, Szudánban és Indonéziában robbantak ki konfliktusok a muszlim lakosság és más vallási csoportok között. A The Economist elemzése alapján az iszlám szervezeteknek tulajdonítható az 1983 és 2000 között elkövetett 16 legnagyobb nemzetközi terroristaakcióból 11, de lehet, hogy 12. Az USA külügyminisztériumának egyik anyaga szerint a terroristákat támogató hét állam közül öt muzulmán, mint ahogy a terrorizmusban részt vevo szervezetek többsége is az. Az International Institute of Stratregic Studies szerint a 2000-ben zajlott 32 fegyveres konfliktus több mint kétharmada kapcsolódott valami módon a muszlimokhoz, miközben a bolygó összlakosságának csak alig egyötödét adják.
      Az "új háború" tehát, ahogy azt szeptember 11. óta sokan nevezik, nem is annyira új, hiszen csak a muszlimok által elkövetett korábbi eroszak eszkalációja. Kezdetben azonban ez a terrorizmus sporadikus és viszonylag korlátozott volt: 1983-ban 299 halottja volt az amerikai haditengerészet bejrúti kaszárnyája elleni akciónak. 1998-ban 270-en haltak meg a PanAm 103-as járatának felrobbantásakor, míg 1998-ban a kelet-afrikai amerikai nagykövetségek elleni merényletekben 244 ember vesztette életét. Ezek mindegyike iszlám államok és csoportok akciója volt. 1993-tól elsosorban Oszama bin Laden áll az amerikai állampolgárok és javak elleni támadások mögött. A szeptember 11-i agresszió rávilágított egy jól szervezett globális terroristahálózat létére, amelyik eloször volt képes az Egyesült Államok ellen, annak saját területén, súlyos következményekkel járó támadásra. Sot, a bakteriológiai, vegyi és nukleáris fegyverek bevetése is kézzel fogható veszéllyé vált. Az iszlám háborúk kora átlépte Amerika határait.
      A konfliktusok felelosei soha nem csak egy oldalon keresendok. A szudáni kormány csakugyan felelos a keresztények elleni háborúért, de az izraeli sem vétlen a második intifádában (...). Az iszlám háborúk kora azonban mélyebb gyökerekbol táplálkozik, és egyáltalán nem szerves folyománya az iszlámnak, amit csak ürügyül használnak a háború és béke tetszés szerinti megindoklására. A mai iszlám háborúk korának okait nem egy hetedik századi vallási doktrínában, hanem a politikában kell keresni.
      Egyrészt az elmúlt évtizedek jelentos társadalmi, kulturális és politikai eseményeinek egyike az iszlám népek öntudatának és mozgalmainak feléledése. Nagyrészt a modernizációra és globalizációra adott válasszal állunk szemben. Az iszlám szervezetek szociális, egészségügyi, morális és oktatásügyi szolgáltatásokkal sietnek az urbanizálódó és gyakran munkanélküli tömegek támogatására, amiket a muzulmán országok kormányai gyakran nem biztosítanak. Sok muzulmán országban az iszlám csoportok jelentik az elnyomó kormányok egyetlen ellenzékét. De az iszlám feléledés egy szélsoséges kisebbségnek is helyet adott, amelyik a máshituek elleni harc és a terrorizmus bázisát alkotja.
      Másrészt az egész iszlám világban és különösen az arabok között eros keseruség, irigység és ellenségesség él a Nyugat gazdagságával, hatalmával és kultúrájával szemben. Ez részben a nyugati imperializmus, a muzulmán világ feletti huszadik századi uralom terméke. Az okok között politikai állásfoglalásokat is találunk, mint az Irak elleni, 1991 óta tartó amerikai szankciók vagy az Egyesült Államok Izraelnek nyújtott támogatása. Szélesebb értelemben véve a muszlim népek haragja részben saját elnyomó, korrupt és rossz hatékonyságú kormányaiknak és az azokat nyíltan támogató nyugati politikának szól.
      Harmadrészt az iszlám világ belso törzsi, etnikai és kulturális megosztottsága a nem muzulmán külvilág felé is eroszakot táplál. A legkülönfélébb csoportok és államok - köztük Szaúd-Arábia és Irán - versengenek az iszlám általuk elfogadott változatának terjesztésében, Boszniában, a Fülöp-szigeteken és másutt is a hozzájuk közelebb álló muzulmán frakciókat támogatva. Ha az iszlám világot egy vagy két állam uralná - amire az Ottomán Birodalom bukása óta nem volt példa -, az eroszak is csökkenne mind befelé, mind a külvilág irányába.
      Negyedrészt az iszlám megújulás a muszlim társadalmak többségében egybeesett a népszaporulat növekedésével. A demográfiai robbanás következtében a lakosságon belül többségbe került a 16 és 30 év közötti fiatal népesség, amely férfiainak sokasága ma, esetleges középiskolai vagy felsofokú végzettsége ellenére is, munkanélküli. Megoldásként a nyugati kivándorlást választják, ahol gyakran fundamentalista szervezetekhez csatlakoznak, kis részük pedig kapcsolatba kerül a terroristacsoportokkal. Az eroszakos cselekmények dönto része a világon mindenütt a fiatal férfi lakosság számlájára írható. A muzulmán társadalmakban éppen ez a réteg a többség.
      Felsoroltuk a muszlimok által elkövetett eroszak néhány tényezojét. Ez az eroszak eddig nagyrészt korlátok között maradt. Fennáll-e a kockázata annak, hogy eljut az iszlám és a nyugati világ - és talán más kultúrák - széles köru összecsapásáig?
      A civilizációk közötti általános összetuzés feltételei megvannak. A szeptember 11-re adott reakciók és az amerikai válaszok ebbe az irányba mutatnak. A nyugati országok népei és kormányai egyértelmuen kifejezték az Egyesült Államoknak támogatásukat és elkötelezettségüket a terrorizmus elleni harcra. (...) Ezt a lelkiállapotot jól összegezte a Le Monde híres szalagcíme: Mindannyian amerikaiak vagyunk. Oroszország, Kína és Japán is együttérzésérol és támogatásáról biztosította az amerikaiakat. A terrorizmustól és a saját autokratikus rendszereik elleni támadásoktól félve a muszlim országok dönto többsége is elítélte a merényletet. (...) A muzulmán országok többségében nagyon sokan felszólaltak a terroristaakciók ellen, és csak nagyon kevesen üdvözölték azokat nyíltan. A dönto többség azonban megbélyegezte az amerikai választ.
      Az iszlám háborúk kora akkor ér véget, ha létrejöttének okai megszunnek. Az iszlám öntudat a generációk váltakozásával - mint Iránban is - talán veszít intenzitásából. Amerika közel-keleti politikájának megváltozása is csökkentheti a muszlimok Nyugat-ellenes haragját. Mindazonáltal hosszabb távon javítani kell az iszlám országok szociális, gazdasági és politikai helyzetén. A szabadságjogokat elfojtó és népeik szociális és gazdasági szükségleteivel mit sem törodo kormányok csak eroszakos ellenállást provokálnak, amely ellenállás az oket támogató nyugatiakat sem kíméli. (...) A következo években nemigen számíthatunk jelentos változásokra az iszlám országokon belül. A demográfiai tendenciák azonban okot adhatnak némi optimizmusra. A népszaporulat több országban, így Szaúd-Arábiában is, magas ugyan, de máshol - így a Balkánon is - radikálisan csökken. 2020-ra tehát a fiatal muzulmán népesség részarányának némi csökkenésével számolhatunk. Ebben az esetben az iszlám háborúk kora történelemmé válhat, hogy átadja helyét a népek közötti eroszak újabb formáinak.