Mint már eddig is láthattuk, a darwinizmus több olyan erőszakos ideológiának is a gyökere, amelyek katasztrófába csábították az emberiséget a huszadik században. Azonban, akárcsak ezek az ideológiák, a darwinizmus definiálja azt az "etikai értelmezést" és módszert, ami különböző világnézeteket befolyásolhat. Az alapelv az értelmezés és a módszer mögött a "harc azokkal, akik nem közülünk valók".

Ezt a következőképpen magyarázhatjuk. Különböző hitek, világnézetek és filozófiák léteznek a világon. Ezek kétféle módon tekinthetnek egymásra:

1) Tisztelhetik azok létezésék, akik nem az ő álláspontjukon vannak, és emberséges módon próbálhatnak párbeszédet kezdeményezni velük.

2) Választhatják azt, hogy harcolnak a többiekkel, a nekik való ártással próbálják biztosítani saját előnyeiket, más szavakkal szólva, állatokként viselkednek.

Az a rettenet, amelyet terrorizmus néven ismerünk, nem más, mint a második nézet gyakorlati megvalósítása.

Ha a két megközelítés közötti különbséget nézzük, láthatjuk, hogy a Darwin által az emberek tudatalattijában elültetett elmélet, az ember "harcoló állat" volta különösen nagy befolyással van rá. Lehet, hogy azok az emberek vagy csoportok, akik a harcot választották, sosem hallottak Darwinról és elméletéről, de akkor is olyan filozófiával értenek egyet, amelynek alapjai Darwin nézetein nyugszanak. Olyan darwinizmuson alapuló mondások hitetik el velük, hogy igazuk van, mint például "Ezen a világon az erősek maradnak életben", "A nagy hal megeszi a kis halat", "A háború erény", vagy "Az emberiség fejlődését a háborúk vitték előre". Ha a darwinizmus nem állna mögöttük, ezek csak üres szólamok lennének.

Tulajdonképpen, ha a darwinizmust leszámítjuk, az agressziónak nyomát sem találjuk. A három Isten által sugalmazott vallás, amelyekben a világ lakosságának legnagyobb része hisz, az Iszlám, a kereszténység és a zsidó vallás, az erőszak ellen van. Mindhárom vallás békét és harmóniát hirdet a világon, és elítéli azt, hogy ártatlan emberek szenvedjenek és haljanak meg. Az agresszió és az erőszak abnormális és nemkívánatos jelenség, amely ellenkezik azokkal az erkölcsi elvekkel, amelyeket Isten írt elő az emberiség számára. A darwinizmus azonban úgy látja és láttatja az erőszakot és agressziót, mintha természetes, igazságos és helyes dolgok lennének, amelyeknek szükségszerűen létezniük kell.

Ezért, ha valaki terroristacselekményeket követ el az Iszlám, a kereszténység vagy a zsidó vallás nevében, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezek az emberek nem muszlimok, zsidók vagy keresztények, hanem valójában szociodarwinisták. A vallás köntöse alá bújnak, de nem igazi hívők. Még ha azt is állítják magukról, hogy a vallást szolgálják, igazából a vallás és a hívők ellenségei. Azért van így, mert könyörtelen módon olyan bűntényeket követnek el, amelyeket a vallás tilt, és így saját vallásukat rossz színben tüntetik fel a többi ember szemében.

Ezért a világunkat fertőző terrorizmus gyökere nem az isteni vallások egyike, hanem az ateizmus, és az ateizmusnak a korunkban jelen lévő kifejeződése: a darwinizmus és a materializmus.

983