Ami a terrorizmus mögött meghúzódik.

A nemzeti keretekben és a nemzetközi viszonylatban egyaránt növekvő társadalmi igazságtalanság, más szóval, az erőszakolt globalizáció, napjainkban elkerülhetetlenül és ugyancsak növekvő mértékben szüli a harcot önmaga ellen. A rendkívül egyenlőtlen erőviszonyok különleges harci eszközök alkalmazására kényszerítik a gazdaságilag-pénzügyileg, katonailag gyengébb, viszonylag elszigetelten, de megingathatatlan határozottsággal küzdő erőket. A globalizmus szinte minden kiutat, érvényesülési lehetőséget elzár egész népek elől, amelyeknek a globalizmus fegyvertára nem áll a rendelkezésére, ezért a szükségszerűen a számukra egyedül lehetségesnek mutatkozó módszerek, pl. a terrorizmus alkalmazására kényszerülnek, bár meglehet - ne legyünk irántuk eleve előítélettel - önmaguk sem hívei a terrorizmusnak, hiszen ők is látják, hogy ártatlan emberek életét is követelheti. Nem békülhetünk meg vele, de látnunk kell, hogy az emberi történelem sohasem volt mentes az erőszaktól, csak a megjelenési formái változtak: Káin furkósbottal ölte meg Ábelt, az imperialista globalizmus rakétákat, robotrepülőgépeket, stb. használ, s az áldozatainak száma felmérhetetlen.

Egyetlen ártatlan ember életének kioltása sem elfogadható azonban semmilyen cél érdekében, semmilyen eszközzel. Ez utóbbira különleges hangsúly esik, mert amíg a terrorizmus látványos eszközökkel öl meg embereket, akiket hivatalosan meggyászolnak, a globalizmus az emberhez méltó szociális feltételek megvonásával, elnyomorítással, kizsákmányolással, kamatrabszolgasággal, fegyveres agresszióval, más népek természeti kincseinek kisajátításával tömegeket nyomorít és öl meg, akikről viszont szó is alig esik. Mindkét esetben ártatlan életeket oltanak ki, de ezek a különbségek mégis nagyon-nagyon elgondolkodtatóak.

Az imperialista globalizmus emberi értékeket és elveket vesz semmibe, nemzeti érdeket és értékeket semmisít meg; a terror vétlen embereket csonkít és öl meg. Mindkettő támadás az emberi civilizáció ellen, e minőségükben össze is függenek, és mint mindig, ez esetben is az ok-erőszak váltja ki a következmény-erőszakot. Ne vonakodjunk levonni a következtetést: a terrorizmus bizonyos országokban az adott körülmények között, a lehetséges társadalmi válasz a globalizmus gazdasági, pénzügyi, kozmopolita, nemzetellenes, rasszista - és vég nélkül sorolhatnánk a találóbbnál találóbb jelzőket - erőszakára. Akik tehát csak az egyébként valóban szomorú és ellentmondásos következményeket láttatják és ítéltetik el, de mélyen hallgatnak az okokról, akarva-akaratlanul a világot csapják be. A globalizmus és a terrorizmus jelenleg nem elemezhető egymástól elkülönítve; ha csak a terrorizmus ellen harcolunk, a globalizmust erősítjük, de ha a globalizmus ellen harcolunk, a terrorizmust is gyengítjük. Ezért ne hagyjuk becsapni, s ne is csapjuk be önmagunkat, kutassuk az okokat, nézzünk mélyebben a terrorizmus mögé.